Egy Volvo illata
Hogyan jön létre az autók illata? Két illat-szakértővel beszélgetünk szaglásról, az autóban felhasznált anyagokról és forró nyári napokról.
Az autókban lévő összes anyagot teszteknek vetik alá, hogy az autó belső terében, a levegőben ne legyenek a veszélyes anyagok.
Frissen főzött kávé egy téli reggelen, a hideg utastérben, az új autók semmivel össze nem téveszthető illata, nyirkosság és műanyag egy öreg Volvo 240-esben, amit egykor talán a nagyszüleink vezettek... Mindannyiunknak erőteljes emlékei fűződnek különböző illatokhoz. De vajon minek köszönhetik illatukat az autók?
Kérdéseinkkel a svédországi Torslanda városában működő Volvo Anyagkutatási Központ munkatársaihoz fordultunk. Annelie Synnerdahl és Hanna Sundqvist vegyészmérnökként a Volvo gépkocsikban felhasznált anyagok jellemzőit kutatják. Mindennel foglalkoznak, az egészen apró szövetdaraboktól kezdve komplett tartozékokon át akár egész autókig. Ezeket modern tesztkamrákban felmelegítik, majd a felszabaduló illatanyagokat begyűjtik és kielemzik.
„Elsődleges feladatunk, hogy ügyfeleik a lehető legtisztább levegőt lélegezzék be autóink fedélzetén.” – mondja Hanna. „Komoly elvárásokat támasztunk beszállítóinkkal szemben, ráadásul a követelmények évről évre egyre szigorúbbak lesznek. Bizonyos anyagoknak a nyomait sem akarjuk látni, míg mások elfogadhatók, de csak a meghatározott mennyiségben.“
Elsődleges feladatunk, hogy ügyfeleik a lehető legtisztább levegőt lélegezzék be autóink fedélzetén.
A fehér elefánt – így nevezik a három tesztkamra egyikét – apróbb alkatrészek: kormánykerekek, gyermekülések vagy padlószőnyegek vizsgálatára szolgál. „A kamrán belül olyan állapotokat tudunk előidézni,
amik egy autóban is előfordulhatnak.“ magyarázza Annelie. „Képzeljünk el például egy autót, ami egy forró nyári délutánon a tűző napon parkol. Hogy ezt modellezni tudjuk, a kamrát akár 95°C-ig melegítjük fel, és úgy végzünk méréseket. Ezen a hőfokon a legnehezebb szénhidrogének is felszabadulnak. Ezeket egy fólián fogjuk fel, amit hűtőlemezre helyezünk, így szimulálva a hűvös szélvédőt.“
A teszt során folyamatosan ellenőrzött páratartalmú, tiszta levegőt juttatnak a kamrába. Annelie beleszagol a csőbe, amin keresztül a levegőfelesleg távozik, lehetővé téve az illat elemzését.
„Kis mennyiségben minden műanyag bocsát ki magából vegyi anyagokat, és ezek többsége jellegzetes szaggal bír.” – magyarázza Annelie. „Gyakran merül fel a szagérzékelési küszöb kifejezés. Ez arra a koncentrációra utal, amit elérve egy bizonyos anyag szaga érzékelhetővé válik. Sajnálatos módon vannak anyagok, amelyeknek ugyan kellemes az illata, mégsem egészségesek.“
Hanna Sundqvist és Annelie Synnerdahl a Volvo Cars Materials Centre-ben.
Egy másik kamrában akár egy Volvo gépkocsi is elfér. A nemesacél falú szoba, amelynek a mennyezetébe UV-lámpákat építettek be, az autókban fellelhető összes anyag egyidejű vizsgálatára szolgál.
Korábban elsősorban külön-külön vizsgáltuk az egyes anyagok és alkatrészek jellemzőit ‑ mondja Hanna. Mostanában ezeket a vizsgálatokat túlnyomórészt megfelelő tanúsítványokkal rendelkező külső laboratóriumok végzik el számunkra. Mi pedig egyre többet tesztelünk saját kamránkban. Ha ennek során nem megfelelő eredményeket kapunk, akkor elkezdjük visszafejteni a probléma lehetséges okait. Vajon a laminált anyag a ludas, vagy a szövet? Igazi nyomozómunkát végzünk.“
A következő kamrában vízzel töltött üvegpalackok állnak hosszú sorokban, bennük egy-egy darabka anyaggal. A palackokat 40°C-ra melegítik, majd 24 órán át ezen a hőmérsékleten tartják, végül mindegyikbe beleszagolnak.
„A szaglóbizottság minden esetben négy főből áll.“ ‑ mondja Hanna. „Nem lehetnek dohányosok, nem viselhetnek parfümöt, státuszuknak pedig meg kell egyeznie a Volvo ügyfélkörével. A teszt során mindenki egy skála szerint ad osztályzatot. A szag nem lehet túlságosan zavaró. Az emberi szaglás rendkívül érzékeny: az orrunk akár olyan illatokat is érzékelhet, amit a mérőműszerek nem.“
A Volvo Cars-hoz érkező anyagok többségét maguk a beszállítók szigorú vizsgálatoknak vetik alá, mielőtt azok a laboratóriumunkba kerülnének. A környezetvédelmi megfontolások, illetve a divatrendek miatt folyamatosan új anyagokat fejlesztenek ki. Ezeknek is kivétel nélkül teljesíteniük kell a Volvo Cars szigorú elvárásait. Annelie mindent tesztelt már, a díszítőelemnek szánt uszadékfától kezdve az óceánból kiemelt, újrahasznosított műanyag hulladékig. És bizony nem mindegyik megy át a rostán.
De mi a helyzet a Volvo gépkocsikba szánt, új illatok fejlesztésével? Julius Sämann 1952-ben megalkotta az első autós légfrissítőt. Az ihletet egy New York-i tejesember adta neki, aki sokat szenvedett a furgonjában terjengő állott tejszag miatt. Sämann eredetileg itatóspapírral dolgozott; ebből fejlődött ki a Wunderbaum, amit mindannyian ismerünk. Ma számos autógyártó fáradozik azon, hogy hívogató illatokkal töltse meg autói utasterét.
„Egészségügyi szempontból nem kívánatos új anyagok bevezetése, így jelenleg nem is törekszünk erre.” – mondta Hanna. „Az autók illata a gyártásánál felhasznált összes nyersanyag egyedi illatából adódik össze – nekünk pedig az a feladatunk, hogy ez a lehető legkellemesebb legyen. Illatmentes autót készíteni azonban képtelenség. A gépkocsik összetett szerkezetek. Egyszerre szolgálnak nappali szobaként, audiorendszerként és persze közlekedési eszközként.
„Szigorúan ellenőrizzük az egész értékláncot, és igyekszünk tartós anyagokkal dolgozni. Azt szeretnénk, hogy a Volvo Cars ügyfelei autójukba beülve érzékeljék ezt a minőséget.” – zárja a beszélgetést Hanna.
